(Kemence XVIII. század)

KEMENCÉK:

Ritkán kérnek cserépkemencét tőlem, pedig az az igazi kemence! Egy átlagos kemence anyagai a következők: (A közölt adatok tájékoztató jellegűek, az anyagmennyiség függ a kemence nagyságától, formájától)

Cserépkemencéhez 350-450 hódfarkú cserép kell, 50-100 db kisméretű tégla, 40-50 db nagyméretű tégla, agyag 0,30-0,5 m3 és homok 1 m3 a feltöltéshez, szigeteléshez, 3 zsák üveg (bármilyen üveg jó), 1 zsák pelyva, laposvas 2-5 fm, szélessége 50 mm, vastagsága 4-6mm. Kemenceajtó, parázsakna ajtó, tévő. Padkával + 100db kisméretű tégla.

Téglakemencéhez 300 db kisméretű tégla (itt megjegyzem, hogy nem minden fajta tégla jó, a vasas, csengő hangú téglák nem alkalmasak kemenceépítésre), agyag 0,5 m3, homok 1 m3, üveg 3 zsák, laposvas 2-5fm, szélessége 50, vastagsága 4-6mm, kemenceajtó, parázsakna ajtó, tévő, 1 zsák pelyva. Padkával + 100 db kisméretű tégla. Föld is alkalmas a feltöltéshez. Padka feltöltés kb 1 m3, tűztalaj alá 0,25 m3 elég.

Kemencéhez szükséges alapvető szerszámok, a sütőlapát, parázskihúzó, piszka, s ha valaki főzni is akar benne, akkor egy kantakocsit (gurugla) is érdemes csináltatni. A kemence szerszámainak elkészítését is vállalom. 

A kemence edényei: kacsasütő, sütőtál, levesestál, fedeles sütőtál, malacsütő, s az ajtónyílásokon beférő tepsik, kemenceseprő, szánkó, öntöttvas lábasok, stb. (Ezek mindegyike beszerezhető, lásd kemencebolt.hu)

                                                *

A kemence története           

A kemencék történetét már a honfoglalás idejéből eredezteti a néprajztudomány. A jurtákban, földházakban ez a fölbe vájt gödör fölé épített kőhalmokból álló és agyaggal tapasztott kemence volt a túlélés a nomád családoknak. A lávaköveknek nagy értéke volt, hiszen hosszú ideig tárolták a meleget, s rajta sütni is lehetett. Későbbi korokban már a letelepedett magyarság házaiban is ott a kemence, igaz még kémény nélkül, kívülről fűtött kemencék voltak ezek.

A magyar falvakban a 15. század közepétől kezdve épültek a sütő-föző, fűtő kemencék. A 16. századi török időkben már szinte minden házban volt kemence. A 17-18. században a mászókémény és a takaréktűzhely megjelenésével már a füst vezetésében is gondolkodtak, ekkor már építették a bögreszemes kályhákat is, a cserépkályha ősét, de az igazi változást a tűzhelyek  és a kemence történetében a kémény megjelenése hozta. Ekkor kezdenek padkát építeni, s ezzel emelték a tűztalaj magasságát, amit szigeteltek, hasznosítva így a tűz jótékony áldásait. Ezeknek a kemencéknek nagy része vesszővázas boglya kemence (Alföld), összetett formájú sövénykemence (Dunapataj), nyeregkemence (Mezőföld és Kisalföld), vájatokkal díszített boglyakemence (Hajdúnánás), cserépből készült padka nélküli boglyakemence (Mezőberény) stb*. (a *-gal jelölt forrás a lap alján)

Külön kenyérsütő kemencéket is építettek, melyek pékeknek készültek vagy azoknak, akik csak sütésre használták a kemencét. Ezeknek a boltozatát is szigetelték, mint például a vasutas kemencéknél. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert ha valaki kemencét építtet az udvaron nagy vendégségek rendezéséhez vagy éttermek kiszolgálásához, akkor fontos, hogy ne a nyereg- vagy a boglyakemence esztétikáját tartsa elsődlegesnek, hiszen a lényeg az, hogy a boltozatot is szigeteljük. Így esztétikájából veszít, de a használhatóság előnyére. A sütés időtartama megnő a hőtartás miatt, így egy felfűtéssel sok étel elkészíthető. Sokszor látom, hogy lakodalmaknál milyen jól jönne egy ilyen kemence a faluban, de sajnos kevés helyen van kimondottan erre a célra épített közösségi kemence, amiket meg mostanság építenek, azok jobbára csak díszek. A háborús időkben létkérdés volt a közösségi kemence.

Rengeteg gázt és villanyt spórolhat éttermeknek a kemence, s a benne készüt ételekről már több könyvet is írtak. (Bártfai László 155 étel a kemencében, stb.) Érdemes átgondolni, hogy mekkora segítség a mai időkben is a sütőkemence!

Amikor kemencét választunk, legyünk tekintettel arra, hogy ténylegesen milyen célra használjuk és arra is, hogy az adott tájegységnek, háznak mik a főbb szempontjai. Bárhol, ahol csak jártam a világon (Kanada, Anglia, Francia- és Svédország hogy csak a főbb állomásokat írjam), mindenhol az első helyen tartották számon, hogy az építkezésnek milyen helyi prioritásai vannak, mik a hagyományok, s most nem feltétlenül skanzenre gondolok. Nyilván a turisták azért utaznak más országokba, hogy a különbözőségeket megtapasztalják. Nálunk erre bőségesen van lehetőség, bár sok ember az amerikai életmodellt tekinti magáénak. Ezt nem feltétlenül tartom rossznak, de ha van egy gyönyönyörű és hiteles kultúrából származó örökségünk, mint amilyen a kemence is, akkor ezt választom, nem a tömegkályhát, ami hatásfokában nem múlja felül a kemencét!!! Nálunk, Kalocsán és környékén (Dunapataj, Foktő, Bátya, általában a Sárköz) az összetett formájú kemencéket építették. Harta községet nem sorolom ide, mert az egy külön fejezetet igényel, s jobbára kályháik öregbítik jó hírnevét a falunak. Jánoshalmán és környékén már érezhető a puszta hatása. Öreg kemencéiken még látszik, hogy az érsekségi erdősítés előtti időkből valók, mert a kukoricaszárra és egyéb tüzelőanyagokra építették, méretezték a azokat. A kisméretű pusztai kemencékben bármilyen étel elkészíthető, s alig van szebb látvány a pusztában, mint ez, s a gémeskút, persze annak minden szerves részével együtt!

                                                *

A kemence felfűtését is érteni kell. Kenyérsütéshez gyakran kétszer is befűtöttek, este jól megrakták a kemencét - ha szalmával akkor négyszer rakták meg, majd kora hajnalban szintén négyszer - , ha fával vagy inkább rőzsével, akkor este elegendő egyszer jól befűteni s hajnalban még egyszer. Akkor jó, ha a kemence tűztalaján végighúzott fadarab szikrázik. Régebben lisztet hintettek a tűztér aljára és ha a liszt csak megbarnult, akkor jó volt a hőmérséklet, ha megégett, akkor vártak még a bevetéssel. Természetesen lehet hőmérőt is alkalmazni, de most csak a hagyományos módokat írom. (A pizzasütőket és egyéb sütőalkalmatosságokat hőmérővel szabályozzuk.)

 

 

                              Kályhatűz

                 

                  Kurtul a nap s mindig

                  zordabra hűl,

                  kályhámba már komolyan tüzet rakok.

                  Beszél a láng: nem vagy te egyedül,

                  mert én is lélek,

                  lüktetés vagyok.    

                                                   (Áprily Lajos)

 

 

(szerk. alatt)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

*Forrás: Sabján Tibor (1952-2009) Szabadtéri néprajzi múzeum(Szentendre) etnográfus-építészének könyvéből ISBN978 963 9535 84 8 Kenyérsütő kemencék (Nem szószerint idézek!)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Kemencékről
Hargitai Csaba Kemence-Téglakályha-Cserépkályha-Kandalló építés - © 2008 - 2024 - kalyha-kemence-kandallo.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat